SOKK

Az első sokk kor ért, amikor meghallottam a híreket. A második, amikor összetalálkoztam a stewardess anyukával és arra a kérdésemre, hogy hallotta-e, egyszeriben elsírta magát. Ekkor egy pillanat alatt ezer darabra tört a szívem... A harmadik pedig, amikor megtudtam, hogy szándékosságról volt szó. Erre nincs szó... Hogy látja felszállni az embereket, köztük rengeteg gyereket és tudja, hogy leszállni már nem fognak. Egyszerűen nem értem... És az utóbbi 5 évben hányszor de hányszor repültünk ezzel a légitársasággal (és még hányszor fogunk) és ki tudja hányszor ezzel a pilótával akár... És tudom, hogy innentől még szigorúbbak lesznek a biztonsági előírások és kicsi az esélye annak hogy ugyanitt, ugyanez újra megtörténjen, mégis nyugodt csak akkor leszek, ha hétfőn Budapesten  két lábbal a földön a leszünk... 

STING & PAUL SIMON

Ki?  Hát Sting (64) és Paul Simon (74)

Hol? Köln, Lanxess Arena

Mikor? 2015 március 25.

Mit?  18 000 ember előtt, egy 3 órás közös megakoncertet, ami az ő korukban már nem  kis teljesítmény. Közösen előadott Sting és Paul Simon számok, majd egyedüli Sting és egyedüli Paul Simon blokkok, 16 profin megválasztott zenekari taggal, akik már önmagukban is megállták volna a helyüket, a húzó sztárnevek tulajdonképpen csak körítéskén szolgáltak az ő produkciójukhoz :)

Mi nélkül? Szünet nélkül, sztárallűrök nélkül, mega- és giga effektek nélkül, egy szál ingben-gatyában  (szó szerint).

Mindketten PROFIN (így csupa nagybetűvel), egymást nem túllicitálva, hanem kiegészítve, szépen, nyugodtan. Ezt csak azok a sztárok teheti meg, akiket az élet már igazolt. Akiknek a neve hallatán sok embernek jóleső borzongás fut végig a hátán. Mert jó a zene és jó az ember mögötte. Akik értéket közvetítenek és akikre aztán egész életünkben jóleső érzéssel gondolhatunk majd vissza. "Amikor Sting koncerten voltunk..." Amíg Sting játszott PS. háttérbe vonult, amíg PS. játszott, Sting egyszerűen félreült. Sütött az emberi oldal, az együttzenélés öröme, az egymás és a közönség iránti tisztelet. Az EMBERSÉG.

Valahogy így: https://www.youtube.com/watch?v=20wINzUuMu8

(Sajnos Sting legfrissebb, a szakállas imidzséről nem találtam képet, én meg nem készítettem, pedig szeretettel ajánlanám a női olvasók figyelmébe...)

Mikor legközelebb? Amikor csak lehet.

Miért? Mert ebből a kulturális élményből soha nem lehet elég.

ENNYI.

Köszönöm a bíztató szavakat és a hasznos tippeket!! Tényleg hasznosnak bizonyultak, mert szombaton elmentünk az uszodába és fél óra sem telt bele, Borka már kiemelt fejjel úszott és Julinak is remekül ment a búvárkodás!!! Nagyon örültünk és ismét beigazolódott a tétel, hogy erőszakkal nem lehet semmit elérni. Lehet pattogni, meg dirigálni, meg kiabálni meg magyarázni az úszás (és bármi egyéb) mikéntjét ha a gyereket ez nem bátorságra sarkallja hanem megfélemlíti. Tudtam, hogy Borkát igazából pillanatok választják el attól, hogy úgy ússzon ahogy itt mindenki (és majd ahogy az iskolában is kell), csak már annyira ideges volt a tanárnőtől és ő tőle, hogy megakadt a folyamat. És ennyi kellett: engem valaki rávezessen, hogy mi is a titka, ill. hogy ő ezt nyugodt körülmények között kipróbálja. Ennyi.

A történet a tanárnővel amúgy úgy folytatódott, hogy miután elküldtem neki (rövid, de korrekt) levelemet amiben a stílusát és a módszereit kifogásoltam, kaptam egy udvarias "sok sikert a kedves gyermekeimhez" választ. Én nem vagyok az a beszólós típus és a skorpió énem is csak akkor tör utat magának ha valami már tényleg nem elfogadható, de nem akartam, hogy azt higgye, mindent lehet, én meg mint egy nyuszi befogom a számat, csak éppen itthon örlődök még napokig rajta, elszúrva ezzel a hétvégémet is.  Azt hiszem elértem a célomat, mert felébresztettem a lelkiismeretét, és később még ajánlott maga helyett egy másik, "fiatalabb" tanárt (ezt ő mondta így) "ha úgy gondoljuk" (a lányok nem gondolják "úgy") és egy újabb levélben meg is érkezett az illető elérhetősége. Ezt udvariasan hárítottam, viszont részemről a dolog méregfoga ki is lett húzva, ő meg talán elgondolkodik egy kicsit...

ÚSZTUNK

Van egy olyan képességem, hogy pontosan érzem ha valaki hazudik és sokszor valahogy ránéztére meg tudom mondani, hogy valaki gyereket vár-e anélkül, hogy annak látható jele lenne (az arca valahogy más). Aztán vannak megérzéseim is, csak hogy azokban meg nem bízok. Ott valahogy mindig felülkerekedik a racionalitás. Most a gyerekek úszástanárnőjével kapcsolatban nem volt jó érzésem már az elejétől kezdve, de toleráltam égészen tegnapig, amíg Borkát ki nem rúgta. Heti egy magánóra, mert a tanfolyamokból már kiöregedtek (itt a verseny már a bölcsőben elkezdődik és 3 évesen már mindenki úszik). Próbáltunk már tanfolyamokat, magántanárt, de egyik stílusa sem jött be. Azért Borkával nem egyszerű: hosszú tud lenni az út míg a bizalmát elnyeri valaki. Addig távolságot tart, figyel. Ezt sokan nem bírják, pedig ha egyszer megtört a jég, egy életen át szeretni fogja.

Egy tanítványom ajánlotta ezt a tanárt. Már az első telefonbeszélgetésnél rossz előérzetem volt, mert fél órán keresztül mondta magáét, sorolta a feltételeit (!), az én kérdéseimet elengedve a füle mellett (angolul beszélünk, vagyis beszéltünk, mert már nem fogunk, ugyanis ír - mármint a nemzetisége). Aztán teljesen konfúz email-eket kezdett küldeni, olyanokat amiknek köze sem volt az előzőleg megbeszéltekhez. Ezen a ponton mondtam már Rudinak, hogy nem lesz jó, de mivel nincs sok választásunk, elkezdtünk járni (magántanárból nincs nagy választék, sőt!). Úgy gondoltam, ha gyerekeknek jó, akkor nekem is jó lesz. Julinak be is jött, ő meg is tanult pár óra alatt úszni (vagyis a stílusa nem jött be neki sem, de ő nem vette úgy a lelkére, csak úszott). Borka volt megint a nehezebb eset: már ott eljátszotta a bizalmát, hogy habár azt mondta olyan medencébe mennek, ahol leér a lába, nem abban voltak. Aztán már nagyon hamar szerette volna hogy ússzon egy pár hungarocel téglával a hátán. Nem mert. Sírt. Itt már kezdte a nő elveszíteni a türelmét (ez a 2.-3. órán volt), itt Borkának annyit mondott,  hogy ha továbbra is fél, nem fog megtanulni úszni (a vicces az, hogy Borka nem fél a víztől, víz alatt teljes magabiztossággal úszik, de itt a "balatoni": a-fej-kint -a- vízből úszásformával kezdik. Nem a víztől fél, hanem a nőtől))!!! "Érdekes", nem segített! Továbbra is félt a büdös kölke. Aztán jöttem én, mondván, hogy az én hibám, hogy fél a víztől, mert én nem megyek be velük a medencébe óra előtt és után "önfeledten pancsikolni". Jó, bár utálom az uszodákat, innentől bementem (sőt, hétvégén plusszban elmentünk az uszodába). Tegnap is míg Juli úszott, mi gyakoroltunk egy másik medencében. Utána Borka volt soron, átment és 10 perc múlva már jött is a nő és csak annyit mondott: ki van rúgva, nem hajlandó vele többet vesződni (kb. 4 óra után). Mire kérdeztem hogy mégis miért, csak annyit mondott: "she doesn't want to swim" - vagyis nem akar úszni. Én csípőből odavágtam hogy ez nem igaz (mert NEM IGAZ, amúgy már oda sem ment volna). Akkor beszéljek vele! Beszéltem vele, de hogy mire jutottunk, már nem volt kíváncsi. Ahogy semmire sem. Nem volt köztünk egy folyamatos kommunikáció, nem próbálta velem együtt megoldani a helyzetet, csak a maga erőszakos módszereivel próbálta a "seepferdchen" szintet minél előbb elérni (ez egy vizsga amikor a gyerek beugrik a vízbe, leúszik 25 métert mellúszásban és egy tárgyat fel tud hozni a mélyből), gondolom, hogy önmagát igazolja, hogy micsoda remek tanár is ő. Pedig a remek tanár túl lát az orrán és figyelembe veszi a gyereket. Az ő tempójában halad, az ő bizalmát próbálja elnyerni és nem erőltet rá egy következő lépést addig, amíg az előző nem ül biztosan. Főleg egy magánóra keretében. Ezért nem tartom fair-nek, hogy csak így kidobta, anélkül, hogy velem beszélt volna előtte. Borka meg van könnyebbülve (és valahol én sem bánom),  de ahogyan intézte azért elszomorít. És ezt meg is írtam neki...

Ui. Most már nagyon úgy néz ki, nekünk kell megtanítanunk úgy úszni, hogy kint a feje a vízből. Meg tudná valaki mondani, hogy mi a titka? Juli meg víz alatt nem tud. Csak így. Össze kellene őket gyúrni...

"KOVÁCSMARGIT"

Borka tavaly óta jár kerámia szakkörre az iskolában. Azóta a szűkebb és tágabb család, a barátok, a hörcsög, de még a kisbarátnő halai is számtalan bögrével, tányérral, tállal, ilyen-olyan szobrocskákkal, kerámia alagutakkal és búvóhelyekkel gazdagodtak. Legutóbb ezek a "kovácsmargit" kisplasztikák éreztek:

"Anya gyermekével"

"Szenteltvíztartó angyal"

"Gyémántot áruló lány"

KARANTÉN

Mivel az otthon maradottak között további megbetegedések jelentkeztek, így az egészségügyi hatóság egy héttel meghosszabbította a kanyaró-karantént. Engem már csupán a gondolatattól lever a víz, hogy két hetet kellene megoldjak a gyerekekkel itthon (és közvetlenül utána még kettőt, mert lassan kezdődik a tavaszi szünet), pedig csak 3 napot dolgozom  a héten és akkor is csak egy kicsit. 

Az a gyerek (és felnőtt), akit ma beoltanak, holnap mehet. Kíváncsi vagyok, a jövő héten visszaszálingóznak- e az emberek az iskolába. Persze, aki eddig is meggyőződésből nem oltatta be, az mos sem fogja, de aki arra várt, hogy "nagyobb legyen és erősebb a szervezete", talán igen. Ilyenkor azért áldom a magyar oltási rendszert: nincs dilemma, meg érvek ellene és mellette, nincs döntéskényszer, nincs kecmec: oltás van és kész!

VÉSZHELYZET

Németországban tarol a kanyaró. Itt ugyanis nem kötelező a védőoltás (vagyis eddig nem volt az, de most hogy komolyra fordult a helyzet, fontolgatják, hogy bevezetik). A hírekből nekem úgy tűnt, hogy Berlinben kezdte szép számmal szedni a gyerek és felnőtt áldozatokat, de tegnap este kaptunk az iskolától egy értesítést, hogy nálunk is felütötte a fejét, tehát hogy elejét vegyék a járványnak,  ma és egész jövő héten már csak az mehet, akinek igazolása van róla, hogy be van oltva (az oltási kiskönyvet kellett ma az egészségügyi hatóság emberének bemutatni, akinek nem volt, hazaküldték) vagy átesett már rajta. Borítékolni mertem volna, hogy ma alig lesz gyerek és tényleg reggel teljesen kihalt is volt az iskolaudvar (viszont volt parkoló). Borkáéknál  eleinte hatan voltak, aztán tizenöten, Juliéknál valamivel többen (34-es osztályokról beszélünk), náluk viszont az osztálytanítónak kell egész jövő hétre kényszerpihenőt kivennie, mert ő nem volt még kanyarós. Ahogyan a napközis tanárnénik többsége sem (a tanároknak is igazolniuk kellett magukat). Összevont osztályokkal folyik a tanítás és az udvarra sem mehetnek ki a gyerekek :( Minden rendezvény elmarad (nem is lenne értelmük, hiszen gyerek  sincs az iskolában). Ez ma még vicces volt valahol, de hogy jövő pénteken is az lesz-e még, abban nem vagyok biztos. Eddig négy esetet jelentettek, de ha a jövő héten még többen lesznek, a kényszerszünetet kitolják és lehet hogy az egész iskola bezár. Ajjaj!