WIEHNACHTS BäCKEREI

Az ide advent valahogy nagyon "nyögvenyelősre" sikerült... Talán ez a meleg, talán, hogy már a legelején kifáradtam, amikor egy hét leforgása alatt, egy cukrászdányi süteményt kellett megsütnöm. Az iskolai bazáron idén az "ún. "Großes Cafe" volt Borkáék részéről a feladat, ami a felnőtt vendégkör részére a legnagyobb húzóerővel bír: beüli egy finom házi sütire, egy kávéra és élő (!!) karácsonyi muzsikát hallgatva kvaterkázni. Délelőtt 11 és este 6 között fogyott a sok finomság, amire családonként két tortával (!) kellett készülni és ehhez jöttek még az alsóbb, felsőbb osztályok egyéb süteményei. Nyitás előtt közvetlen így festett a kép:

Aztán közvetlenül a bazár után egy születésnap és egy névnap is van nálunk, amire szintén sütemény dukál. Ez négy. Aztán közben készültünk mézeskaláccsal is, baráti körben, majd a kis angol csoportomban is hagyományosan az utolsó órán "világ körüli" karácsonyt tartottunk Koreától Brazíliáig. Én idén mákos gubával készültem, de nem a hagyományos "ázott kiflis" változattal, amit mi egyáltalán nem szeretünk, hanem "Chilli & Vanilía" kalácsból, narancsszósszal, tortaformában, elegánsan. Azt gondoltam, majd marad nekünk is belőle, de az utolsó morzsáig elfogyott, Kérték is a receptet... Na, így szépen összeadódott minden és a végére hét lett a sütiből. Ezek után még egyszer nekiugrottunk a mézeskalácsnak, mert az első sütés hamar el is fogyott, de itt már érezte a tészta is, hogy lassan elfogy a lendület és meglehetősen szárazra sikeredett. Megsütve nem lehetett észrevenni, de dolgozni már nem volt túl jó vele. Ez tette fel az i-re  a pontot. Ekkor éreztem, hogy elég. Egy hétig mást sem csináltam csak törtem a fejemet, hogy mivel is készüljek, aztán bevásároltam hozzá, aztán megsütöttem, aztán jött a következő alkalom. Nem panaszként mondom, mert csak magamnak köszönhetem, hogy nem szeretem a boltit meg a gyárit (bár vannak esetek amikor hajlok a kompromisszumra), és alapvetően szeretem is, de azért csak a józan ész határain belül.

Torta 1: Meggyes, fejre fordított torta Stahl Judit módra

Torta 2: Hagyományos német túrótorta (rajtam kívűl még kb. 10n gondolták úgy, hogy ez jó lesz a bazárra. Jó is lett. Ezek fogytak el először)

Süti 3: itt már csak a díszítéssel próbáltam feldobni az egyszerű kis muffint. Az origami szívek innen

A többiekről már kép sem készült...

Talán a meleg (itt még mindig 16 fok van, Nekem igenis hiányzik az arcot csípő hideg!), talán a fáradság, nem tudom, de idén nem érintett meg még a karácsony szele. Vagy csak nagyon kicsiben: persze az adventi gyertyák szépek, a barkácsolás is jó, a világ legkisebb karácsonyi vásárán körülnézni nagyon kellemes (itt volt nálunk a "mi kis falunkban" Mikulás napján, du. 14.00-18.00 óráig), de ezek mind csak külsőségek. És mit ér a külsőség, belsőség nélkül? Holnap Magyarországra utazunk és mindent újra kezdhetünk: nem sütés nem lesz, jó a bolti bejgli is amíg megérkezik az igazi :)), díszítünk is és karácsonyi vásár is lesz. És remélem lesz nyugalom és béke szívünkben ezen a furcsa, meleg karácsonyon. Legyen Nektek is!

Ez a mi "mindenki karácsonyfája" -k

Ui. Ha szeretnétek a recepteket, csak szóljatok, de most igazán nincs türelmem hozzájuk...

VALÓ VILÁG

Elmaradtam a blogírással az utóbbi időben, mert egyfelől annyi, de annyi dolgom van az iskolában (ahem, megint bazár volt a mi utcánkban), meg az egy hétre jutó névnapok és szülésnapok száma miatt, meg az ilyen-olyan adventi ünnepségek miatt, hanem amiatt is, hogy próbálok egy kis távolságot tartani köztem és az internet között. 

Egy kicsit eluralta ugyanis az életemet, ami miatt pedig az utóbbi időben már egyáltalán nem éreztem jól magamat a bőrömben. Tudom, hogy az egész csak önfegyelem kérdése, de hát ha az ember híján van... Azt vettem észre, hogy ha volt egy percem már itt ültem a gép előtt, ha volt egy kérdésem, már itt ültem a gép előtt és le is ellenőriztem a választ. Ha volt egy ötletem, de ha nem akkor is (hogy legyen), már itt ültem a gép előtt és utána néztem és kattintottam ide-oda. Aztán a 10 percből könnyedén lett, húsz majd harminc majd egy óra és ahelyett hogy éltem volna  a saját kis életemet, azt néztem, hogy más hogyan éli az övét. Ekkor szakítottam a Facebook-kal, ami a világ legnagyobb időpocsékolása, mégis könnyen függővé teheti az embert. Pedig nem is érdekel, hogy kinek milyen az új körme, mit főzött, kivel és hol "feeling happy" vagy milyen életbölcsességek mentén képzeli el az életét (de ehelyet ő is csak facebookozik...). Főleg azok az igazából ismeretlen ismerősök nem, akikkel ugyan FB barátok vagyunk, de az utcán már nem köszön.... Nektek is vannak ilyen "barátaitok" ugye? Szóval lejöttem a fb-ról, ne is várjátok hogy bármit is lájkoljak :) 

Most sem csinálok világmegváltó dolgokat és most is netezek, mert enélkül azért már nem lehet, de jóval kevesebbet (néha próbálok visszaemlékezni, hogy milyen is volt az életem az internet nélkül...) és ha visszagondolok este egy napomra, vagyis egy délelőttömre, ami az én időm, mert délután már a gyerekeket hozom viszem és rajzórákon vagy éppen az iskola udvaron várom, hogy mindenki készen álljon a hazajövetelre, akkor nem borzadok el magamtól, hogy te jó ég, jóformán csak a gép előtt ültem. Igenis törekszem rá, hogy csak annyit, amennyit muszáj és már kapcsolom is le... Minden napra van tervem, hogy mit fogok aznap véghezvinni és tartom is magam hozzá. Mert ha akad(na) egy üresjárat azért könnyedén visszacsúsznék. És mivel az időm eltolódott a való világ felé, így  szegény blogra is kevesebb jut. De az is igaz, hogy kevesebb is a történés, tesszük a dolgunkat minden különösebb felhajtás nélkül. Ha pedig egy egy gyöngyszem kerül a hétköznapokba,, majd úgyis bejegyzem ebbe a mi kis családi krónikánkba...

NEKEM (NEM) KÍNAI

És hogy hol voltam egész idő alatt? Megmondom: főztem. Egy jó kis -magyar-  online tanfolyam keretében ismerkedtem a hagyományos kínai orvoslás szerinti táplálkozás alapjaival, ill.ezek beillesztésével az európai életformába (A h.k.o-hoz tartozik még az akupunktúra vagy éppen a thai chi is). Az gondolom már nem titok, hogy nekem nagyon is nem mindegy, hogy mit eszünk, mert igenis hiszek abban, hogy az, hogy mit eszünk reggeltől estig, nap nap, után igenis befolyásolja a közérzetünket, a hangulatunkat. Nyilván, ha gyerek van, akkor azért nehéz 1000 %-ban egészségesen táplálkozni, mert nem sok mindent esznek meg, meg hát mégiscsak gyerekek, de náluk is oda lehet, oda kell figyelni: tehát lehet édesség, csak módjával, és szénhidrát is kerül az asztalra és fehér liszt is ( mert a gyerekek elsősorban a "semmilyenízű", "semmilyenszínű" dolgokat kedvelik - már hogy az édesen túl), de próbálok arra figyelni hogy, az ipari cuccokat minimalizáljam, ami rajtam múlik az szezonális, helyi alapanyagokból készül és szerintem azért ezzel már elég sokat teszek értük (is) Nyílván nem mindennel van sikerem náluk, de Borka például már egyre több mindenre mondja hogy "finom, Juli te is kóstold meg!"  Nade, talán azzal, hogy látja, hogy mi kerül az asztalra és majd ő lesz abban a  helyzetben, hogy főzni kell és nem csak magára, talán majd eszébe jut ez-az. Vagy nem, de ez már az ő dolga lesz.

Minden estre már évek óta próbálkozom több-kevesebb sikerrel. Aztán az évek során rájöttem, hogy mi az, ami nekem jót tesz és mi nem. Mert hiába egészséges a nyers zöldség és a nyers gyümölcs, ha nem esik jól és puffaszt és hiába a divatos turmixok ha fázom tőle (tényleg). Már egy ideje szemeztem a hagyományos kínai táplálkozástannal, mert ez az egyetlen (amivel én találkoztam), ami nem erőlteti a nyerset és a hideget, hanem azt mondja, együnk meleget, napjában kétszer-háromszor, mert az melegíti a "közepünket", az tartja  hőháztartásunkat egyensúlyban és ha egyensúly van, az immunrendszer is jól dolgozik, nem engedi be a bacilusokat (az emésztéshez 36-37 fokos ideális belső hőmérséklet szükséges). Ha ez alacsonyabb, jön a fázás, a hideg kéz, láb, az erőtlenség, a bágyadtság és még sok más. Ha pedig ennél magasabb, az idegességgel, belső nyugtalansággal. száraz bőrrel. .stb járhat. Tehát  az egyensúlyon van a hangsúly,  de ezt szerencsére remekül tudjuk az ételeinkkel befolyásolni. 

Amit hidegben időben, ősszel-télen, tegyünk:

Kerüljük a hűtő ételeket:

*tejtermékeket (joghurt a hűtőből), i.. ezeket csak kis mennyiségben, kiegészítőként használjuk pl, tejszín a levesbe

*a déli gyümölcsöket (igen, hiába ezekkel van tele a bolt)

*minden zöldséget, aminek nincs szezonja: uborka, paradicsom... és társaik 

* fagyi

* gyümölcslevek 

 * stb.

Amit viszont ősszel/télen tegyünk:

*együnk napi 2-3x melege

* fogyasszunk fűtő hatású ételeket, pl. gyömbér, kardamom, szegfűszeg, alkohol, dió, fenyőmag. aszalt gyümölcsök... szezonális zöldségekkel, gyümölcsökkel kombinálva (retek, gyökérzöldségek, cékla, hagyma, káposzta, alma, körte ...)

* nyers zöldségek/gyümölcsök helyett pedig együnk inkább kompótokat, leveseket, egytálételeket...stb.

 A cél egy kiegyensúlyozott táplálkozás, ami egyszerre hűt és fűt is vagy éppen semleges. Az arányuk az évszaknak megfelelően változzék, egy ételen belül is: télen több a fűtő, nyáron a hűtő, de hát ezeket is kívánjuk jobban. Ez itt egy kis szegmense az egésznek, mert nagyon összetett dolog, belekeverednek az 5 alapelem is (víz, tűz, föld, fa és fém), a színek, a szervek és sok minden. Nekem is ez egy alapozó kurzus volt, gondolom, hogy ez a jéghegy csúcsa (vagy alja, ha úgy tetszik).

Az egyhónapos kurzus alatt kétnaponta jött az elmélet kiegészítve 2-3 házifeladat recepttel káposztából, sárgarépából, karfiolból, marhahúsból, gabonafélékből (rizs, zabpehely, árpa) és még ki tudja, miből nem. Nem, nem kínai ételeket főztünk, bár a hozzávalók között gyakran szerepelt gyömbér vagy szója szósz és jól jött a nemrégiben beszerzett wok-om is (de ez nem volt létszükség). Ez egy kifejezetten az őszi immunerősítésre koncentráló tanfolyam volt. Mivel most elmaradásban vagyok a receptekkel, nem iratkoztam fel a következő, télire, de remélem, hogy tavasszal is folytatódik és akkor a hűtő ételekről lesz szó (?), ill. azok ránk gyakorolt hatásáról.

Mutatok egy receptet, amit érdemes kipróbálni, mert nagyon finom:

Őszi-téli saláta:

hozzávalók:

1 csésze kockára vágott cékla (sütőben, héjával, kb. 200 c-n, amíg a villát bele nem lehet nyomni) - nemrégiben, véletlenül bukkantam rá a sárga céklára, ami azért jó, mert nem "liláz" össze mindent. Az alaprecept hagyományos céklával van, csak akkor minden lila lesz.

1 kisebb hagyma apróra vágva

1 cs. főt csicseriborsó

1 cs. sav. káposzta felaprítva

az öntethez:

6 ek. olivaolaj

1-2 tk. tahini (szezámpaszta)

késhegynyi fehérbors

só

3 ek. almaecet

Összekeverni, kész.

Vagy uzsonnára:

Sült szilva marcipánnal (eredetileg körtével volt, mert a körte erősíti a tüdőt és az ősszel jól jön, de képem a szilvásról van):

A szilvákat kimagozzuk, a mag helyére egy kis darab marcipánt teszünk (egy kicsit nagyobbacska darabbal finomabb :)), megszórjuk mandula forgáccsal (ha akarjuk) és 180 c-n 20 percig sütjük.

A lényeg, hogy a gyümölcsök is emészthetőbbé válnak ha megfőzzük/sütjük őket, pl. kompótnak.

A napi háromszori meleg pedig úgy jöhet össze, hogy reggelire eszünk pl.  egy zabkását aszalt gyümölcsökkel, mandulával. Nálunk ebből soha nem volt probléma, Juli kását (amit ő kiskora óta "kakasnak" hív és ezért mi is) naponta sokszor képes megenni. Mióta reggelire is ezt kap (nagyon boldog tőle) azt vettem észre, hogy sokkal könnyebben ébred. Nem, nem kel ki könnyebben az ágyból, de ha már egyszer igen, akkor pár kanál után megered a nyelve és nem egy korábbi, morgós Julit kell noszogatnunk. Amúgy 10 perc alatt megvagyok az egésszel: zab (vagy más gabonapehely), egy kis víz-tej hozzá, pár percig forralni és kész. Méz, aszalványok, esetleg magok hozzá. Az ebéd az ebéd, de itt is  figyelek, hogy inkább fűtsön és ne hűtsön (pl. ne sajtos tészta), a vacsora pedig egy leves. Nálunk csak én eszem napközben itthon, a többiek az iskolában vagy  a munkahelyen. Ezt nem tudom befolyásolni, de amit igen, vacsora, hétvége, azt megpróbálom hideg-meleg egyensúlyban tartani, mert én azt veszem észre magamon, hogy határozottan jót tesz. Nincsenek mostanában energiaproblémáim (régóta már vagy túl sok, vagy túl kevés volt belőle - ez váltakozva egy napon belül is. Nagyon kimerítő...) és már nem fázom vacsora után pl. Amit mi csak "esti fázásnak" hívtunk elmaradt. Nekem már ezért is megér egy váltást, nem baj ha délután, estefelé még egy levesfőzést is be kell iktassak. Fél óra alatt úgyis megvan. A többiek nem nagyon vevők rá, de nem baj. A gyerekek eleve nem nyitottak az újra (bár egy fogukra-való levest ők is szivesen megesznek vacsorára is), Rudi meg nem kívánja este a meleget (biztosan nagyobb a belső melege mint nekem). Azért ilyen minimális tudás birtokában is tudom már, hogy hogyan tudok egy paprikás krumpliból fűszerek segítségével egy egészségesebb verziót kihozni. Nagyon élvezem!

ITTVANÚJRA

Talán ilyen lehet Kaliforniában a Márton-napi felvonulás (már ha lenne egyáltalán): kellemes, "pulóveres" séta a 20 fokos melegben miközben lágy szellő fújdogál. Az idei volt eddig a legfurcsább felvonulás, de pont a meleg miatt talán a legjobb is: ezúttal se nem esett, se nem fújt, se hideg nem volt, tehát nem arról szólt az

egész, hogy küzdünk az elemekkel és  hogy "mikor érünk már a végére", hanem kellemesen elbeszélgettünk az éppen utunkba sodródó szülőtársakkal és mire észbe kaptunk már ott is voltunk a menetet lezáró tűznél, megnéztük és meghallgattuk Márton legendáját, majd szépen hazasétáltunk. Nem voltunk

átázva és átfagyva mint korábbi években és a puncsot sem kívántuk annyira (nem is volt :)). Tudom én, hogy ez nem normális, hogy november 7-n 20 fok van és kíváncsian várom is, hogy ebből mi sül ki (szó szerint), és az eszem nem is éri igazán fel, és továbbra is elöl a csizma és a télikabát, "hiszen november van" és időnként fel is veszem őket, de akkor pedig hamar bemelegszem és az egész novemberi meleg már csak egy nyűg és inkább azt kívánom, hogy legyen a megszokott csípős hideg még akkor is ha ezekkel a meleg napokkal is rövidül a tél...

Mivel nálam a Márton napi felvonulás zárja az őszt és innen már karácsonyi "móduszba" kapcsolok, "beragasztok" még ide pár képet arról, hogy milyen is az október-november 2015-ben itt nálunk a Rajna parton:

Hát ilyen... Szép, mint mindig énnekem...

ÉVSZAKVÁLTÁS

Április 20-n ilyen volt...

és október 30-ra ilyen lett...

FÜGGÖNY FEL!

Hogy a szünet második fele se teljen teljes haszontalanságban, Borka is és Juli is táborba mentek. Nem ottalvósba hanem napközisbe: Juli cirkusztáborba, Borka pedig festeni - mindenki érdeklődésének megfelelően.

Juli már tavaly is járt cirkusszakörre az iskolában és ezt idén is nagy lelkesedéssel folytatja. Itt cirkuszi mutatványokon keresztül ügyesednek a gyerekek egy szakképzett cirkuszpedagógus segítségével (hogy itt mi mindenre nincs pénz?!). Julinak nem volt hát kétséges, hogy az egyhetes cirkusztáborba is jelentkezik, annak elléne hogy ez egy nyilvános tábor (tehát nem csak a mi iskolánkban hirdették meg) és a 45 résztvevőből senkit nem ismert. Ő menni akart és kész - tipikus Juli. 

Kiválasztott magának egy eszközt és minden nap 3 órában aztán gyakorolt: egy egyensúlyozó feladat, amikor is egy ide-oda guruló hengerre egy deszkát tesznek keresztbe és ezen kell először megállni tudni, majd ha az már megy, zsonglőrködni (nyilván mindenki a maga szintjén). Minden nap haza is hoztuk a rolla-bola-t (mert így hívják) és még délután is gyakorolt a pénteki előadásra. Nagy elszántsággal és kitartással mindezt. Végre valami, amit csak ő tud a családban, végre valami, amiért a táborban és itthon is nagyon megdicsérik és végre valami, amit ő mutathat meg nekünk (és végre kiléphet Borka árnyékából)! Én ilyen lelkesedést és kitartást még nem láttam a részéről! Ő nem barátkozott senkivel, csak órákon át a bordásfal mellett gyakorolt, hogy a tábor-záró előadásra minden jól menjen. Ment is! És ami még plussz örömet hozott, hogy nem csak egy, hanem mindjárt kettő számban is felléphetett: az egyensúlyozó magánszáma (más nem akart) és a fakír szám, amiben szögeságyon feküdt ill. üvegcserepeken állt kézen. Ez volt az álma, hogy mindkettőt megmutathassa nekünk és olyan boldog volt, hogy sikerült! De mellette még volt porondmester, légtornász, bohóc, bűvész, zsonglőr, waveboard és sok egyéb szám is, éppen úgy mint az igazi cirkuszban (csak oroszlán nem volt - sajnos). 

Egy hét koncentráció és komolyan mondom, többet fejlődtek a gyerekek mint bármilyen fejlesztő órán: nem csak a kitartásban és odafigyelésben, hanem az együttműködésben is: 2 napjuk volt a teljes begyakorlásra, nem ismerték egymást és mégis olyan odafigyeléssel és együttműködéssel adták elő az egyórás műsort, felnőtt segítsége nélkül, hogy le a kalappal!

Itt még gyakorlás közben

A manézs

Az egyik fakír szám

A "nagy piramis"

FRANCIA PARTRASZÁLLÁS

Őszi szünet van, volt és még lesz is. Nálunk Rudi, ellentétben számos német apával, nem tud két hét szabadságot kivenni és elvinni minket Mallorca-ra (nem is akarnánk :)), de még egyet sem. Viszont egy hosszú hétvége azért belefér. Ezúttal Franciaországban néztük meg a tengert. Még Calais után voltunk (igen, ott is vannak menekültek, de inkább Afrika felől érkeznek és a Csalagútnál próbálnak kamionokra felkapaszkodni és egy jobb élet reményében Angilába eljutni - de ez egy másik történet), közvetlenül a parton Janet-nél és Gerard-nál. Nem, nem ismertük őket, de azt kell mondjam, a szívünkbe zártuk őket ezalatt a pár nap alatt. Pedig aludni sem tudtunk a falak vékonysága miatt és meleg víz sem volt mindig, de valahogy ez is belefért...
A nyelvtudás teljes hiánya mellett vendégszobák kiadásával foglalkoznak. Nem baj, hogy ők nem értik a vendéget és a vendég sem érti őket, mesélnek, beszélgetnek, kedveskednek. A magyar ember, mivel abban nőtt fel, hogy a magyar nem világnyelv, egyből külföldi üzemmódba kapcsol, ha idegenekkel kell szót értsen és ha máshogy nem, hát kézzel-lábbal próbálkozik. Nem úgy a francia! Ő mondja, mintha mindenki értené. Odaül a kis kávéjával a reggeliző asztalhoz és csak mondja, mondja. Mi meg válaszolunk valahogy, valamire. Janet és Gerard egy 70es házaspár, akik világ életükben ebben a kis halászfaluban éltek. Gerard, igazi tengeri medve (a soványabb fajtából), hosszú ősz haj copfba kötve, szakáll, bajusz. És a tengert járja. Gondolom járta is világ életében. Janet pedig egy igaz francia dáma: a legszebb (?) ruhájában reggeltől estig. Igaz, ha folyamatosan (?) vendégek vannak a házban, akik áttrappolnak a nappalijukon míg ők TV-t néznek, nem is engedheti meg magának hogy slamposan mászkáljon. Talán szezonon kívül, de ezt sem hiszem. Nem úgy nézett ki.

A kilátásunk...

Minden tetszett nekünk!! Franciaországnak ezen csücskében még nem jártunk: a belga határhoz relatíve közel, a híres doveri fehér sziklákkal majdnemhogy szemben. Úgy is mondhatnám, a szikláknak ezen oldalán, mert az jól látszik, hogy valaha ők egyek voltak, csak a tenger közéjük furakodott. A part sziklás, széles homoksávval, majd a tenger valamikor jó messze bent. Szerencsére kagyló itt is adódott bőven, meg rákpáncél, meg szépia és egyéb kincsek, így Juli szinte csak leszegett fejjel járt-kelt, nem hiszem, hogy magából a tenger szépségéből bármi is eljutott hozzá :)

Imitt...

...amott

Erről beszélek :)

És megint jól esett a német vonalasság után egy kis francia lezserség, ami folyamatos mosolyt csalt az arcunkra: a bácsi, aki csodálatos énekhangon szerenádot adott a cukrász kisasszonynak, aki zavarában pedig csak irult-pirult a vásárlók előtt. A nénik-bácsik, akik kihasználva, hogy -gondolom kivételesen- nem tép a szél és süt a nap, kikocsikáztak a tengerparti parkolóba, fogták a kempingszéküket is kiültek egy kis dumapartira. A másik bácsi (pedig nem csak idősek voltak), aki ugyanebben a parkolóban megetetett és megszeretgetett vagy 15 kóbor macskát, vagy a piac ahol nem a fényesre sikált nagybani portékát kínálták mint felénk, hanem igenis hús-vér árusok, kicsit saras, kicsit földes, nem oly' tökéletes zöldséget, gyümölcsöt miegyebet...

Aztán a halpiac, annak minden borzalmával együtt is nagy élményt kínált. Frissen fogott halak, kagylók, rákok, csigák, ráják és egyéb tengeti izék és a köztük teljes magabiztossággal válogató vevők. Borkának és nekem inkább borzasztó volt látni, ahogy ezek az állatok a partra vetve kínlódnak míg ebédidőben bekerülnek végül a lábosba. Nem értem, hogy az állatvédők küzdenek a ketreces csirketartás ellen, de az teljesen OK, hogy ezek az állatok élve várják a sorsuk beteljesedését egy műanyag ládában! Értem én, hogy akkor friss ha még mozog, de akkor is a lábos már megváltás nekik! Folyamatosan érkeztek a halászhajók, hogy amíg tart a piac, folyamatos legyen az ellátás is. Ezt is jó volt látni, jó a gyerekeknek, hogy lám, miért is jár az ember iskolába, miért is tanul: hogy legyen választási lehetősége és ne kellejen egy halászhajón vagy egy halpiacon  dolgozni hóban, fagyban, napsütésben 6 nap egy héten! Talán megértették :)

Tetszett hogy "madame"-nak szólítanak és a gyerekeknek tetszett, hogy őket pedig "madmoiselle"-nek. Mindjárt kihúzza magát az ember. A száraz "fráu" nem hangzik olyan elegánsnak. Németországban  is  azért szeretek az olasz fagyishoz járni mert egyből "senora" lesz belőlem :)  

Madmoiselle Lulu , amikor egyszer, egyetlen pillanatra felnézett

Gondolom, hogy megyünk még erre, sőt ha egy kicsit több időnk lesz egyszer, tovább is. Sőt ha Borka, ahogy tervezi, híres divattervező lesz Párizsban, megyünk majd rendszeresen :) Addig majd megtanulunk valahogy franciául, hogy az unokákkal tudjunk beszélni :)