KÖNYVEK

Igaz ugyan hogy német nyelvű könyvből is négyet vállaltam, de azért ez lassabban ment, mint gondoltam. Meg aztán itt is kimaradt az az 5 nyári hét otthon, amikor is örültem, hogy a Nők Lapja legfrissebb számai mellett futja még az  időmből egy-két magyar nyelvű irodalmi gyöngyszemre, nem hogy még a  némettel is haladjak. Így lett aztán a négy könyvből három, de mind a háromra büszke vagyok, hogy sikerült teljesítenem:

Az elsőről meséltem itt,  a másodikról pedig itt (jaj, úgy élvezem ezt a linkelést ide-oda!). És külön örülök, hogy a róluk írt beszámolóim alapján már többen is elolvasták őket. Bizony! Mire nem jó ez a blogírás, ugye?

A harmadik pedig egy mai svájci író, Martin Sutner, munkája: "Lila, lila". Magyarul ezidáig nem jelent meg (legalábbis én nem találtam nyomát), de feltételezem, hogy ugyanez lenne a címe... A történet pedig dióhéjban annyi, hogy David Kern egy semmi különös fiatalember, aki pincérként tengeti napjait, vagyis inkább az éjszakáit egy bárban. Egy albérletben lakik, amit bolhapiacról beszerzett darabokkal bútorozott be. Ahogy az egyik fiókos szekrényét próbálja kipofozni, egy kéziratot talál benne, egy az 50-es években íródott szerelmes regényt. Elolvassa. Próbál utána járni, hogy ki lehet a szerző, de nem jut semmire. Közben a bárban, ahol dolgozik, megtetszik neki egy lány, aki persze nem veszi észre ezt a "semmi különös fiatalembert", pedig ő majd eleped értek. Ekkor támad egy remek ötlete: átírja a szerző nevét a szerelmes regényen a sajátjára és a lány kezébe nyomja, hogy olvassa el. Na, innentől már persze a lánynak sem lesz közömbös: egy olyan pasi, aki ilyen történeteket tud írni, az biztosan ért a női lélekhez! Annyira, hogy össze is költözik vele és elkezdi ambicionálni: eljuttatja a kéziratot egy kiadóhoz, akik el is fogadják! David Kern, a fiatal bárpincér, egykettőre ünnepelt író lesz, aki felolvasásokra és író-olvasó találkozókra jár. Közben pedig végig attól retteg, hogy lebukik. Nem is kell sokáig várnia, mert jelentkezik az igazi szerző!! Vagyis valaki, aki annak adja ki magát... És a bonyodalmak csak innen kezdődnek igazán... Többet nem mesélek. Nem egy Thomas Mann: Varázshegy, de azért nyelvgyakorlásnak elég szórakoztató...

Készült belőle film is, megtaláltam a mozielőzetesét, hátha valaki kedvet kap hozzá: