Eleve a franciaországi, minden tekintetben pezsgő élet után nem akartak egy provinciális, ráadásul német (közvetlenül a háború után járunk) (kis)városba költözni, de nem volt más választásuk. Minden szürkének és unalmasnak találtak:
"A szívünk elszorult a látványtól. Úgy gondoltam, ha már egyszer Németországban élünk, akkor mégis jobb lenne németek között élni. De amit láttunk, az cseppet sem volt német. Lehettünk volna Bárholfalván Amerikában: volt egy mozi, egy áruház, egy kongregacionalista templom, és egy sor modern, vörös szegélyekkel díszített, barna cseréptetős, rádióantennákkal felszerelt, háromszintes drapp betonépület. Hmmm.
Kilenc lakást mutattak nekünk. Mindegyik kicsi volt, rideg és sötét. ... A konyha használhatónak bizonyult, de villanytűzhely járt hozzá, amit nem szerettem, mert nehéz volt szabályozni a hőmérsékletét. És a legrosszabb az volt, hogy amit beléptél az előszobaajtón, egyenesen a fürdőszobába láttál be. De mégis, ott volt a közelben a Rajna folyó, tele bárkákkal, és hasonlított a Szajnára - legalábbis ha hunyorítottál. "
És hogy mennyire viszonylagos minden: a mi lakásunk 120 négyzetméteres. Mi óriásinak találjuk, pedig négyen lakunk benne. Ők ketten éltek egy ennél még egy szobával nagyobb lakásban. Itt, Németországban, az átlag lakások ekkorák. Nekik kettejüknek mégis kicsi volt. Ha tudnák, hogy Magyarországon ekkora alapterületen 4 lakás is van és egyben közülük, nem egyszer egy 4-5 fős család is megélt.
Csak az ablakaink akkorák, hogy nemrégiben, amikor rám jött a lakásrendezés és az eredetironda drapp, "gyári" függönyöket le szerettem volna cserélni valami színesebbre és megmértem, hogy csak a kisebbekre 9 méter anyagra lenne szükség, gyorsan elvettem az ötletet.
Az igaz, hogy a lámpák tekintetében sötétek a lakások, mert alig van belőlük: nekünk ez a harmadik telünk itt és nem győzünk mindenféle álló lámpákat beszerezni, hogy a korán leszálló sötétségben valamit lássunk is. És az is igaz, hogy az előszobából teljes egészében át lehet látni a lakáson, pontosan be a fürdőbe. Ezt én sem szeretem, főleg amikor a gyerekek tárva nyitva hagyják a bejárati ajtót.
A konyha számomra nem csak hogy "elfogadható", de nagysága egyenesen lenyűgöző: csak ez a helyiség akkora mint máshol pl. a hálószoba. Tágas terével, remek, nagy munkafelületeivel, pakoló megoldásaival, kisebb, nagyobb szekrényeivel, polcaival, parkra néző ablakával egészen egyszerűen mesés. És míg J.C. panaszkodik, hogy villanytűzhely van, amit nem lehet pontosan szabályozni, én igenis örülök neki. Egy amolyan "begyújtós" fajtával, leverne a víz minden egyes alkalommal, amikor az égő gyufával közelítek feléje. De a pécsi lány révén a Rajnára sem lehet igazán egy szavam sem, nekünk ez valóságos Kánaán, hogy itt folyik gyakorlatilag a kertünk végében. És az a rengeteg zöld! Jó, gondolom 1954-ben, egy évvel azután, hogy elkészültek ezek a házak, még nem voltak fák, csak beton és beton. Biztosan kiábrándító lehetett az összkép (mint mondjuk az orosz laktanya Dombóvár mellett). De ha valaminek, hát ennek itt biztosan jót tett, hogy az elmúlt 60 év nem múlt egy nyomtalanul...
Csak az ablakaink akkorák, hogy nemrégiben, amikor rám jött a lakásrendezés és az eredeti
Az igaz, hogy a lámpák tekintetében sötétek a lakások, mert alig van belőlük: nekünk ez a harmadik telünk itt és nem győzünk mindenféle álló lámpákat beszerezni, hogy a korán leszálló sötétségben valamit lássunk is. És az is igaz, hogy az előszobából teljes egészében át lehet látni a lakáson, pontosan be a fürdőbe. Ezt én sem szeretem, főleg amikor a gyerekek tárva nyitva hagyják a bejárati ajtót.
A konyha számomra nem csak hogy "elfogadható", de nagysága egyenesen lenyűgöző: csak ez a helyiség akkora mint máshol pl. a hálószoba. Tágas terével, remek, nagy munkafelületeivel, pakoló megoldásaival, kisebb, nagyobb szekrényeivel, polcaival, parkra néző ablakával egészen egyszerűen mesés. És míg J.C. panaszkodik, hogy villanytűzhely van, amit nem lehet pontosan szabályozni, én igenis örülök neki. Egy amolyan "begyújtós" fajtával, leverne a víz minden egyes alkalommal, amikor az égő gyufával közelítek feléje. De a pécsi lány révén a Rajnára sem lehet igazán egy szavam sem, nekünk ez valóságos Kánaán, hogy itt folyik gyakorlatilag a kertünk végében. És az a rengeteg zöld! Jó, gondolom 1954-ben, egy évvel azután, hogy elkészültek ezek a házak, még nem voltak fák, csak beton és beton. Biztosan kiábrándító lehetett az összkép (mint mondjuk az orosz laktanya Dombóvár mellett). De ha valaminek, hát ennek itt biztosan jót tett, hogy az elmúlt 60 év nem múlt egy nyomtalanul...
A templom még áll, sőt működik! Sajnos a mozi és a bolt már nincsenek meg. A helyüket már modern lakóparkok vették át. És állítólag volt egy szuper kis hamburgeres is valamikor. Az sincs már, sőt lassan elmúlik a múlt minden nyoma:
 |
| Az amerikai iskola hajdan volt táblája |
 |
| Az iskola parkolója |
 |
| A templom |
 |
| A negyedet valamikor lezáró egyik sorompó és őrbódé helye |
1 megjegyzés:
Pont tegnap este olvastam ezt a részt angolul, és eszembe jutottál, ezért megkerestem ezt a bejegyzésed. Tényleg nagyon negatívan viszonyul Németországhoz. Mondjuk Marseille után kicsit megérthető. :)
E.
Megjegyzés küldése