Borka bulit tartott. Borka tartott bulit. Aki követi ezt a blogot érti, hogy mekkora lépésről is van szó. Ahhoz képest hogy egy éve, sőt kevesebb, Borka senkivel nem állt szóba az óvódában és ezért vele sem játszott senki, nemhogy a bulijába elhívta volna, most egyenesen sorban állnak a lányok, hogy eljöhessenek egyszer a "Bobilához" játszani. És míg tavaly Borka csak a a partvonalról figyelte epekedve, hogy ki tart bulit és kit hívnak meg, most ő akart egy előrehozott születésnapot ünnepelni (Sajnos itt az üzenőfalra kell kicsipeszelni mindenki neve alá a meghívókat, így mindenki pontosan látja, hogy ki van "körön belül" és ki van "kívűl"). Mi nem vagyunk az ovis buliknak nagy hívei, mert szerintünk feleslegesen nagy terhet rónak a szülőkre, de ebben az esetben, tudva, hogy ennek mekkora jelentősége van, azt mondtuk: legyen!
Kitűztük a napját, kiküldtük a meghívókat. 5 barátnőt hívtunk, de csak 3 tudott végül eljönni. Egy elutazott, egy pedig, a legkedvesebb, megbetegedett. Kicsit szomorkodtunk, de aztán Borka arra a megoldásra jutott, hogy majd rajzolnak neki (olyan szép lelke ennek a gyereknek, nem?) és ezzel meg is nyugodott. Úgyhogy 5 kislány mulatott, életem eddigi legcsendesebb, legnyugodtabb gyerekzsúrjában. Babáztak, rajzoltak, ettek-ittak és Borka még pompomot készíteni is megtanította őket, így már nem jöttek hiába (olyan vicces, mert én még pontosan emlékszem, amikor én tanultam az én anyukámtól pompomot készíteni és most én tanítom a saját lányomat...). Mivel itt már a meghívón megadjuk, hogy a buli pontosan 15.00 órától 18.00 óráig tart, így a vendégek 15.00- 15.05 között befutottak és 18.00-kor jöttek is értük. Így lehet előre tervezni. Jó ez így. Szeretem. Azt hiszem, mindenkiben jó érzéseket maradtak (kivéve Julit, akivel "senki sem játszott").
Lassan belejövök a születésnapi torták készítésébe. Ez itt már kifejezetten jól sikerült, bár lehet, hogy a vadonatúj turmixolómnak köszönhető. Az előző, kb. 20 év szolgálat után pontosan a piskóta keverése közben adta meg magát, így SOS el kellet ugrani beszerezni egy újat (még jó, hogy nem vasárnapra hagytam az egész sütés-főzést. Akkor itt ugyanis minden zárva van...). nem tudom, hogy a korából fakadóan, vagy csak egyszerűen eltelt 20 év a két modell között, de ez hiper-szuper állagú krémet kevert már az elején. Nem is tudtam, hogy már a keverés maga ennyit tud számítani...
Szóval: sütünk két(!!) sima piskótát. Az egyiket megkenjük eperlekvárral, arra jön egy mascarpone+tejföl krém (csak magában), arra félbevágott eprek, majd a másik piskótával lefedjük.
Verdict: nagyon finom, de lehet, hogy ebben a formában kicsit sok a a tészta (viszont szép magas, mutatós a torta maga). Ha vékonyabbak lettek volna a piskóták, nagyobb lett volna az egyensúly a krémes és a száraz részek között. A lekvár+krém+eper viszont szuper!!! Az eredeti recept málnával írta, de most epret kell enni, annak van szezonja (meg a spárgának, de azért azt mégsem...)
