OTTHON...

...jártunk, hogy lemerülőfélben lévő tartalékainkat feltöltve térhessünk haza.

MOST ANNAK ÖRÜLÖK, HOGY:

- végre, végre hamisítatlan NYÁR van!! Ez 24 fokot jelent, de itteni viszonylatban ez kánikulának számít és annyi nélkülözés után, tényleg úgy is érzem. Már mi is úgy vagyunk mint a németek: mihelyst kisüt eg ykicsit is a nap, már megyünk is kifelé. A múltkor már 13 fokban grilleztünk is... Kabátban, szélben.

- hogy bodzaillat száll a levegőben, köszönhetően annak a rengeteg bokornak ami körülveszi a házunkat. Már majdnem készítettem is szörpöt (lassan már saját nagymamámmá válok), csak ezt nem tudom, honnan szerzek citrompótlót, ami úgy tűnik minden recept alapeleme.

- hogy órákon belül útra kelünk Magyarország felé, ahol is Rudi öccséjéknél töltjük a Pünkösdi hétvégét (bizony!!!) és ismét megtapasztaljuk a "hovatartozás" érzését... Talán csalódást okozok, de elmesélem, hogy amellett , hogy relatíve kiegyensúlyozott, kényelmes mindennapokat élünk, bizony van egy olyan vetülete is az idegen(ben) létnek, hogy gyakran érzed úgy, senkihez sem tartozol, senki nem kötődik hozzád - csak lógsz a levegőben. Ellentétben azzal a hálóval, ami otthon körülvesz, ahová "be vagy ágyazva". Sajnos... ez is van.

- hogy ma többen is megdícsérték a legutóbbi bolhapiacon beszerzett gyönyörű, bordós-lilás földig érő szoknyámat, ami Juli szerint "iged" (ez a német gyerekek szóhasználatában azt jelenti nagyjából, hogy "fúúúúj, ez undoríííííítóóóó!!!"), de talán nem volt igaza. Hiába, a nőknek nem kel, sok, hogy jó napuk legyen... 8ezt a férfiolvasóknak súgtam meg...)

- hogy Julika végre rászánta magát a futóbringázásra, ami az első lépés a kétkerekű bicikli felé. Eddig majdnem mindig a lustasága győzedelmeskedett, de most látta, hogy a vele egykorúak, sőt már kisebbek is nagyban kerékpároznak, így rászánta magát a  gyakorlásra. Most szinte mindenhová ezzel jön és nem is kell neki sok, hogy váltani tudjunk egy rendes biciklire.

- és megint csak Juli: hallottam, ahogy egy összefüggő német mondatot mondott az óvónéninek: "Frau Meiners! Ich bin abgeholt!" - ami annyit tesz: "Frau M, jöttek értem!"

- hogy ilyen gyönyörű repceföldeket láthatok jártamban keltemben (nekem ugyanis a repce-, pipacs- és napraforgó mezők a gyengéim. Meg a hársfaillat.)Sőt!! bele is gázolhatok, ha úgy tartja kedvem. (Nekem ugyanis a repce-, pipacs- és napraforgó mezők a gyengéim. Meg a hársfaillat.Meg még van egy pár...)

Az apró örömök is örömök.... Szép Pünkösdi hétvégét mindenkinek!!

JAJ AZOK A NÉMETEK ! 2

Ilyen sem volt még, hogy egy nap kettő bejegyzésre is futotta volna, de annyira felbosszantott egy nő (nesze neked szerda reggeli kisimulás!), hogy ezt muszáj elmesélnem.

 A Kaisers parkolója meglehetősen szűkös. Holnap itt munkaszüneti nap lesz, mindenki pánikol, hogy egy napig nem mehet boltba, és ma nagybevásárlást tart. A délelőtt itt is az ráérő időseké. Egyszerre parkoltunk egy nővel, a fennmaradó két utolsó - egymás melletti-  helyet foglalva el. Amúgy is kicsi volt a hely, de még nagyon szorosan mellém is állt. Mondtam neki (a tőlem telhető legudvariasabban - német nyelvű szituációs gyakorlatnak sem volt utolsó...), hogy menjen egy kicsit messzebb, mert így én nem fogok tudni kitolatni, vagy esetleg cseréljünk helyet, én úgyis csak egy kenyérért ugrok be és több hely kell a kiforduláshoz. Ő erre azt mondta, hogy nem, ő sem marad sokáig (szerintem Neki ez ment volna udvariasabban is...). Én siettem, mert a gyerekekért fel kellett érnem az erdőbe délre. Persze, hogy később végzett. Talán nem vagyok egy extra béna parkírozó, a legtöbb helyre be-, ill. ki tudok állni. Na, innen nem! Vagy a baloldalit húzom meg, vagy a jobboldalon ezt a nőt, vagy nekimegyek hátul az épületnek. Ekkor megkértem egy másik, kedvesebb, nőt, hogy segítsen, nézze, hogy mennyire közelítem meg őket. Együtt sem boldogultunk. Ekkor kénytelen voltam egy vadidegen pasit megkérni, hogy álljon ki nekem. Szerencsére nem röhögött ki, hanem egyből mondta, hogy persze, megpróbálja. Mentségemre legyen mondva, neki is kellett vagy 5 perc míg kijátszott az autót a helyéről. És ekkor megérkezett Őnagysága is... Hárman mondtuk neki, hogy azért ez így nem volt az igazi... Ő nem izgatta fel magát. Ellentétben velem...

És sajnos ez nem csak a második "Jaj-azok-a-németek!" eset. Az utóbbi időben sorra történnek ilyenek Rudival is és velem is. Már-már gyűjtjük az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket. Lehet, hogy elfáradtunk, de az is lehet, hogy csak a szemünk nyílt ki jobban. Egyik sem szerencsés...

NAGYON SZERETEM...

... a szerda reggeleket amikor is már negyed 9-kor az erdőben vagyok a lányokkal. Szeretem a kora reggeleket és szeretem beszippantani az erdő felől áramló hideg, eső utáni (vagy közbeni) párát. Szerdánként ugyanis nem az oviban töltik a gyerekek a napot, hanem az erdőben. Nagyon jót tesz a testnek, a léleknek és ebbe beleértve az én testemet és az én lelkemet is, még ha csak 15 percet jelent is ez reggel és 15-öt délben. Mindjárt másképpen indulok neki az ezt követő németórámnak és a német nyelv útvesztőinek...

RE: BARBARA

Ezekből...

 
... ez lett...

...így:

Hozzávalók 4 db 1/4 literes üveghez: 1 kg rebarbaraszár
40 dkg alma
1 db citrom
50 dkg befőzési cukor
1/2 teáskanál friss reszelt gyömbér
4 db 1/4 literes üveg
Előkészítés: A rebarbarát megtisztítjuk, megmossuk, és 1-2 cm vastag szeletekre vágjuk. Az almát meghámozzuk, magházát kiemeljük, húsát lereszeljük. A citromot megmossuk, héjából levágunk egy körülbelül 5 cm-es darabot, és levét kinyomjuk. Az üvegeket alaposan kimossuk, száradni hagyjuk.

Elkészítés: A rebarbarát és az almát a citrom levével, héjával és 2 evőkanál vízzel puhára főzzük. (A rebarbara ne főjön szét.) Kivesszük a citrom héját, és a kompótot hűlni hagyjuk. Elkeverjük a befőzési cukrot a kompóttal, és felforraljuk. Belekeverjük a gyömbért, és 3 percig rotyogtatjuk. Az előkészített üvegekbe szedjük, lezárjuk, és fejtetejükre állítva hűlni hagyjuk.

(forrás: www.mindmegette.hu)

Mert fáj a szívem, hogy Rudi anyukájának köszönhetően, otthon teli a spájz jó kis házi lekvárokkal, itt meg kénytelenek vagyunk a boltit venni és enni, ami persze mint tudjuk, nem ugyan az. Aztán ehhez jön még a rebarbara szezon, ami errefelé vetekszik a spárgáéval. Mi Pécsett, a Gyümölcs utcában legalább is, nem eszünk rebarbarát pedig állítólag szinte bárhol megterem, olyan igénytelen  "jószág". Néha láttam a piacon, de nem is tudtam mit kell vele kezdeni. Jó, mondják lehet belőle kompótot készíteni, de azt meg ki szereti? És akkor itt ért az isteni ötlet: főzzünk rebarbara lekvár! 

No, először csak egy kilót mertem venni, mert hát szkeptikus az ember, de nagyon bevált. Azóta már egy újabb kiló "befőtt", mert mindenki tetszését elnyerte. Rebarbara almával. De lehet rebarbarát eperrel is. Érdemes utána nézni, mert ezerféle képpen lehet variálni. Sok recept található itt:  A lényeg, hogy az a veszett savanyú ízét tompítsuk. Ugyanis a rebarbara a sóskafélék családjába tartozik. Annak is a legjavába, olyan savanyú. Akinek van kertje, azt pedig ültetésre bátorítom, mert a belőle készült sütemény is igen finom. És allítólag még egészséges is (nem feltétlen a süti, hanem a rebarbara maga...) 

___________________________________________________________________________

Legutóbb egy 25 cm-es waldorf baba költözött mindkét boltba:

www.waldorfia.meska.hu

www.en.dawanda.de/shop/waldorfia 

DÉLNEK MENTÜNK

A május 1. itt is ünnep, de a közbeeső napot nem szokás ledolgozni sem előre sem hátra. Szabadságot kell kivenni, ha az ember szeretne valamit. Mi szerettünk volna ezúttal leruccanni Münchenbe (rokonlátogatóba). A "ruccanás" persze nem csak egy könnyű kis "ruccanás" hanem 600 km oda és 600 vissza. No nem egy nap alatt, a két gyerekkel, a 30 fokban, de akkor is. Igen-igen 30 fok!! Persze nem itt Észak felé, hanem ott lent, délen. Itt még múlt hét vége felé is 10 fok volt, tépett a szél és esett az eső. Ilyen időben kellett hangolódnunk és készülődnünk a hét végére Münchenbe beígért forróságra. Egy kicsit olyan volt mintha Mallorcára utaztunk volna. Úgyhogy még indulás előtt gyorsan át kellett nézni a nyári cuccainkat, hogy azért legyen mit felvegyünk.  Még jól is tettük, mert folyt rólunk a víz! Tavaly augusztus óta nem volt ilyen melegünk (akkor is otthon, Magyarországon), az meg hát, hogy éjjel nem lehet a meleg miatt aludni, no, az a a netovább! Itt még alkalmanként  fűtünk esténként...

München őrületesen nagyvárosias és pezsgő életet él. Nagyon gazdag, elegáns és temperamentumos a bonni viszonyokhoz képest. Nem is értem, hogy azok az ismerőseink, akik onnan költöztek ide, hogy-hogy nem verik a fejüket a falba... Bár azért örülök is valahol, hogy azt az első pár hónapot amit teljes ismeretlenségben töltöttem itt, nem ott kellett a forgalomban, a forgatagban, a millió "nemkedves" ember között (ezt nem én mondom, hanem az ott élők). Itt is épp elég volt, pedig itt ahhoz képest kihaltak az utcák és minden elérhető 20 percen belül. Az  vicces volt, amikor a némettanárnénim minősítette a bajor embert mint: "mogorva, maguknak való hegyi emberek szakállal és csúcsos kalapban" és közben hangsúlyozta hogy "mi - vagyis ők- teljesen mások vagyunk itt északon" - hát azért ehhez lenne hozzáfűzni valóm...

Persze most is elsősorban gyerekes programokat csináltunk, mert ha ők elégedettek  akkor mi is (ezt megtanultuk tavaly Deftben). Rudi azért eljutott az Olimpia Parkba míg én játszótereztem a lányokkal, de volt vurstli meg pónilovaglás meg fagyi is, amiért cserébe viszont "engedtek" egy kört a belvárosban...  Egyelőre ilyen apróságokkal kell beérnünk egy-egy városlátogatás alkalmával. Viszont eljutottunk a hegyekbe is, ami nekünk megintcsak nagy élmény. Bajorország gyönyörű!!! A hegyek, a házak, a táj... minden, minden! Teljesen mint Ausztriában. Ehhez képest mi egy "alföldi" kisváros vagyunk. A hegyekben meg volt egy kis hó!! Ez nagyon izgalmas volt a gyerekeknek, hogy szandálban meg pólóban hógolyózhattak - még ha az már sáros is volt. Főleg, hogy idén itt szinte egy szem sem esett. Bár ők azzal is beérik, ha van egy tó, azon egy hattyú, némi kenyér nálunk. Ez a havas kaland, csak a hab volt a tortán (de jó vastag).

Mutatok pár képet is:

Kilátás az erkélyről (szép éggel)

Belátás a csónakházba (hattyúval)

Rálátás a tóra (hóval)

És a ráadás: hazafelé még egy kis szeddmagad tulipán

Róka a boltban!!

(csak a libák meg nem tudják...) 

Mostantól kezdve a boltom elérhető ezen a címen is: www.waldorfia.meska.hu Ez kifejezetten a magyarországi vásárlókat célozza meg. A szállítást meg tudom oldani, mivel majdnem mindig akad valaki, aki leginkább Budapestig megy és ott fel tudja adni. Még nem töltöttem át mindent a német oldalról, de folyamatosan bővítem a választékot, így érdemes többször is benézni.

Itt van például mindjárt ez a helyes kis róka:

19 cm hossszú, narancssárga és fehér gyapjúfilcből. Igazán aranyos. A boltban még több képet találhattok róla (is).

Jó böngészést!!!