A múlt héten azon csodálkoztam, hogy hogy-hogy már megint be kell tegyem a gyapjú talpbetétet a cipőmbe, amikor pedig csak most vettem ki? Ezen a héten meg azon tűnődöm, hogy az hogyan lehet, hogy reggel fél 8-kor éjszakai sötétségben indulunk, amikor a múlt héten még a leggyönyörűbb nepfelkeltéket csodálhattuk menet közben a Rajna felett? Határozottan van valami a levegőben! Azt hiszem, érzem, tudom, hogy itt az ősz! Nem baj. Szeretem. Nem baj, mert azért az igazi nyárból is kijutott otthon és ez a 16 fok nem az a 16 fok, amitől júliusban reggeltől estig csak sírni lett volna a kedve az embernek... Nem, ez az a 16 fok, ami kifejezetten jól esik: nem meleg, nem hideg, nem viseli meg az embert. Pont jó. Na jó, kellett hozzá az otthoni 36 fok, hogy ezt élvezni tudjam és persze, kell hozzá egy kis testet-lelket melengető napsütés is (ami ma nincs) és úgy mindjárt más. Arról már valamikor írtam, hogy az ősz nekem a legeslegszebb, legeslegjobb hangulatú évszak, mert szeretem:
- a füstös, amolyan "első begyújtós" illatot , ami remekül párosul a lehulló falevelek összetéveszthetetlen ősz illatával.
- a fáradt napsütést
- a pirosat, a narancssárgát, a barnát - külön-külön, de együtt is
- az alma, a dió, a tök, a zeller és a répa ízét
- a rengeteg termést, amit hosszabb-rövidebb séták alatt össze lehet gyűjteni (ebben náluk Juli jár igazán az élen, de hát volt honnan örökölnie...)
- hogy civilizáció ide, civilizáció oda, valahogy a testünk és a lelkünk is készül a télre
- hogy ilyen gyönyörű, tengerszínű zoknikat lehet kötni (tudom, lehet ezt nyáron is, csak ki akar a 40 fokban még egy kis gyapjút is szorongatni?)
- hogy az amúgy sem csekély "szépsál-gyűjteményt" különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül újabb darabokkal lehet bővíteni
- hogy előkerülnek a teák és a mézes-mázas bögrék
- hogy egyre jobban esnek a tartalmas, forró levesek ... stb.stb.
Ugye, hogy szép? Hát nem érinti meg az embert úgy "ott", legbelül?
6 megjegyzés:
Ez nagyon szép volt! Amúgy ilyen csipkebogyós koszorút én is szeretnék. Elárulod, hogyan csináltad? Gondolom, nem ördöngősség. :)
Ja, és amúgy én is szeretem az őszt. :)
Eszter
Énis, énis gyűjtögetek és zoknit kötök, de már egyszer kibontottam, most újból kezdtem. A tiéd nagyon-nagyon szép.
Szia Márta! Hosszú évekig én is csak nézegettem, meg próbálgattam, aztán végül innen tanultam meg: http://jucuu.blogspot.de/p/zoknikotes.html
Azóta időről-időre rám jön a zokniköthetnék...
Hát az úgy készült, hogy vettem egy kész ág-koszorút és azt díszítettem fel a "találmányokkal". Voila! Ha már hervadnak a bogyók, akkor szedünk rá újat...
Köszi! Gondoltam, hogy ilyen egyszerű. Csak azt nem tudom, hol tudok venni ág-koszorút. De majd megnézem a piacon. :)
Lehet éppen szőlő-venyigéből is (szerintem az enyém is az), vagy fűzfavesszőből kanyarítani, de állítólag maga csipkebogyóbokor-ág is szépen hajlik, aztán vagy egy kis dróttal, vagy önmagával összefűzni és kész.
Megjegyzés küldése